2012. november 11., vasárnap

Márton-napi libaságom - Libacomb sütve sült burgonyával, párolt lilakáposztával


Úgy tartja a mondás, hogy "Aki Márton-napján libát nem eszik, az egész évben éhezik, "Aki Márton-napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik". Talán a fiatalok még nem ismerik Márton történetét pedig szép és jó történet, és az is ami itt nálunk e naphoz kapcsolódó hagyomány.
Pannóniában a mai Szombathelyen született tours-i püspök emléknapja. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helységnevek is őrzik. Régi időjóslás szerint kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön (ha esik a hó), ha barna lovon jön (ha nem esik), enyhe. A Dunántúlon e napon vágták le a Márton lúdját, és kóstolták meg az újbort. Hogyan is került kapcsolatba Márton francia püspök a ludakkal? A legenda szerint úgy, hogy mikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A ludak azonban gágogásukkal zajt csaptak és elárulták Márton rejtekhelyét. De a néphit már régen egyéb indokkal is szolgál a Márton-napi lúdfogyasztáshoz. Pl. ilyenkor a lúd mellecsontjából meg lehet jósolni milyen lesz az elkövetkező hónapok időjárása. Ha fehér a csont, kemény, esős, jeges, hófúvásos telünk lesz, ha piros, csak amolyan fekete karácsonyos, locspocsos időre lehet számítani. De úgy általában is lúdhúst enni jó az álmoskönyv szerint. Az sem utolsó, hogy Márton-napja körül különösen jó és viszonylag olcsó is a lúdhús.
(Hozzáteszem, hogy már akinek, mert 2500 forintért is árulták, de én akciósan 1800 forintért vettem.)
Sokféle étel készíthető belőle pl. aranyló leves az aprólékjából, ludaskása a zúzából, májból, szívből. A lúdnyak se, utolsó ha megtöltjük a magyar konyha szerint vagdalt hússsal fűszerekkel, vagy gombával és májjal. De a nyelvtörő tréfás mondás is felvilágosít mindenkit, hogy "Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál".
Nálunk a ropogós sült liba sem talál visszautasításra - de a libamáj sem, bár az, most nincs.

Hozzávalók: 4 adag (de ez jó bőséges, és saját recept)

4 db pecsenye libacomb, 5-6 ek. libazsír, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, majoránna, őrölt bors, 4 pohár víz, 1 kg burgonya, kb 1 kg vagy 80 dkg lilakáposzta, citromlé, őrölt kömény, ízlés szerint cukor vagy fruktoz

A megmosott, leszárított libacombok bőre alá beteszem a pépesre zúzott 1-1 fokhagymát, kívül sózom, borsozom, bekenem majoránnával. Az olvasztott zsírban az egyik apróra vágott vöröshagymát megdinsztelem és tepsibe öntöm, beleteszem a libacombokat, öntök rá 4 dl vizet, és beteszem az előmelegített sütőbe. Ezután takarékra veszem, mert lassan kell sütni, közben a saját levével locsolom.
A burgonyát vastagabb karikára vágom és sós vízben 5-8 percig blansírozom. Leszűröm és félreteszem.
Amikor a hús már majdnem puha közé teszem a burgonyát és együtt készre sütöm.
A káposztát kicsumázom, félbevágom megmosom, lecsurgatom és vékonyra felszeletelem. A másik hagymát apróra vágtam és kevés olajban megdinszteltem, beletettem a sózott káposztát, pici köményt. A citrom kifacsart levében elkevertem a cukrot (fruktoz is lehet), meglocsoltam vele a káposztát és pároltam a saját levében - ha ez nem lenne elég, tehetünk majd még bele pici vizet. De végül zsírjára kell párolódni.
Tálaltam a látottak szerint, "kis" tányéron nagy adag.









2 megjegyzés:

  1. Na itt vagyok és itt is tudok neked írni, tehát nálam nincs semmi gond. Azt próbáld amit az emailban írtam, hogyha szalad az oldal nyomj egy bal egérgombot, hátha megáll, mert beakadt valami, na majd meglátjuk,
    puszi Anikó:-)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó köszi amit írtál, de tudod, már megbeszéltük és kiderült az ok, ami megoldódott.

      Törlés