A mai szaloncukor őse egy népszerű XIV. századi francia édesség, a fondautcukor, a tűltelített oldatból kikristályosodott cukortartalma lehetett. Német földön a XIX. században lett népszerű, és vémet bevándorló cukorművesek révén ekkor került hazánkba is. Eleinte kisüzemi körülmények között kézzel, szabad tűzön, lábasokban főzték a cukrot, amelyet lehűtöttek, majd űjból felmelegítettek, ízesítettek, formákba öntötték és csomagolták. Jókai Mór szaloncukkedlinek nevezte a díszes papírba csomagolt édességet.
A századfordulón vált igazán népszerűvé, amikor a fogadószobákban, azaz a szalonokban felállított karácsonyfára aggatták. Ekkorra már fokozatosan valamennyi műveletet gépesítettek. A csomagolásban őrízték meg a legtovább a kézi munkát. Minden egyes cukorkára úgynevezett kalappapír, és selyempapír került. A papírok két oldala rojtozott és egy-egy összecsiptetés rögzizi a csomagocskát. A rojtozott selyempapírt mára már kispórolták. Szaloncukor csomagológépet állítólag csak Magyarországon gyártanak, mint ahogy ma már csak mi aggatjuk ezt a népszerű édességet a karácsonyfára.
... és a maiak
Ma már a bolti szaloncukorból rengeteg van, de kevés az igazán jó. Azt a kevés gyártót - aki jót készít, tehát igazi csokoládéból van a bevonata - fel tudnám sorolni, de nem csinálok reklámot. Mindenesetre kelletik magukat, és kevesen tudnak ellenállni neki. A feldíszített fáról hamar lekapkodja a család, és csak az ügyesen visszacsomagolt üres papírok maradnak. Én gyermekként nagyon szerettem a körmömmel kisimogatni a használt sztaniolt - ma már ez sem maradt meg, mint csomagoló - és sokáig őrizgettem, mint valami kincset.
A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározza, hogy milyennek kell lenni ennek a karácsonyi ünnepkörhöz kötött hagyományos terméknek külsőleg és tartalmában. A tartalma hagy kívánnivalót maga után.
Házi szaloncukor készítése
Lehet, hogy a receptemet nem sokan készítik el mondván ,hogy ma már ezzel nem bajlódnak, hiszen rengeteg van az üzletekben mindenféle ízekben. De amit mi készítünk az mindenben, így a szaloncukorban is finomabb, becsesebb lesz.
Hozzávalók
1 kg cukor vagy barnacukor
3 dl víz,
ízesítő anyag: sokféle lehet, ki mit szeret, pl. darált dió, mandula, kakaó,
mogyoró, marcipánmassza, kókusz, citrom, rumos meggy, stb.
Bevonáshoz: csokoládés tortabevonó (igazi csokoládé)
A cukrot addig főzzük a vízzel amig szálasodni kezd. Hajlítsunk vékony drótból egy gyűrűt, amit belemártunk a masszába, és megpróbálunk buborékot fújni úgy, mint a szappanbuborék. Ha ez létrejön, akkor megfelelő az állaga. A masszát beleöntjük egy vízzel kiöblített porcelántálba, kis vizet öntünk a tetejére is, és hideg helyre tesszük. Anikor kihűlt fakanállal addig keverjük amig hófehér pép lesz belőle. Szétosztjuk annyifelé, ahányféle ízű szaloncukrot szeretnénk készíteni. Ezután hozzákeverjük mindegyikhez az ízesítőket, majd egy kicsit langyosítjuk, és hideg tálcán elsimítjuk kb. 1,5-2 cm vastagságban. Hagyjuk megdermedni, és már vághatjuk is vizes késsel kis téglalapformára. Bevonjuk a csokoládéval.
Az előre elkészített selyempapírba, - a szélét berojtozom - és szines csomagolópapírba becsomagoljuk a cukorkákat. Mi nagyon szeretjük, mert tudjuk, hogy miből készült és finom is. A beltartalma ugyan olyan meglepetés, mint a boltinak, már ha jó a bolti, mert ha nem, akkor a meglepetés kellemetlen. Az egyik diós, a másik citromos, a harmadik csokoládés stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése